Homlokzatszigetelés


Homlokzati falak utólagos hőszigetelésnél a tervezett, illetve elkészült szigetelések kivétel nélkül ragasztott és dűbelezett, vakolt megoldásként valósultak meg. Szerelt jellegű rendszer (hőszigetelés + légrés + burkolat, ami lehet kő, tégla, egyéb építőlemez) nem jellemző, ennek oka elsősorban a kivitelezés magasabb költsége.

Az esetek többségében utólagos, polisztirol lapot tartalmazó hőszigetelő rendszer készül, a kőzetgyapot lappal készülőmegoldások száma minimális. A vasbeton falak, a szendvicspanelek esetében a polisztirolos rendszerek biztonsággal alkalmazhatók. A kőzetgyapotos rendszer a porózusabb rendszereknél vagy tűzvédelmi okokból válhat kizárólagossá.

A 2008. évi pályázatainkban jellemzően egy – a tűzvédelmi előírásoknak megfelelő – „vegyes” rendszer került betervezésre, azaz ha van tűzszakaszhatár, akkor ott nem éghető, azaz kőzetgyapotos rendszert alkalmaztunk. Jelenleg nem építésiengedély-köteles építési tevékenység a hőszigetelés. Egyrészt ez jó, mert nem lassítja a folyamatot, ugyanakkor rossz is, mert néhány lényeges kérdés esetében - mint például a tűzvédelem, a színezés - nincs hatósági ellenőrzés.

Szükséges megemlíteni az épületek közötti dilatáció kialakításának kérdését. Az épületek részei önálló dilatációs egységet alkotnak, de ha a homlokzaton összeépítjük őket, foglalkoznunk kell a hőtágulásból adódó mozgások és a szerkezet összefüggéseivel is. Egy 36 m hosszú (két lépcsőház) szendvicspaneles épület hőtágulása már cm-es nagyságrendű, amely mozgás a két épület csatlakozási vonalában jelentkezik. Itt nem elegendő a vakolatra egy kis szilikont vagy akrilt nyomni, mert - ahogy azt a megvalósult példák is mutatják - sem a hálózás, sem a vakolat nem bír ki repedés nélkül ekkora mozgást. Vannak dilatációs profilok mint rendszerelemek, ezeket kell alkalmazni.

A hőszigetelés vastagsága általában, legalább 7 cm. Ez a szemlélet változóban van, mert egyre többször fordul elő, hogy 10 vagy akár 12 cm-t is terveznek, illetve kérnek a megbízók, a lakók. Miért 7 cm? A pályázati kiírásban azt írták le, hogy a falszerkezet a hőszigetelés után feleljen meg az érvényben lévő hőtechnikai szabályozásnak és a tűzvédelmi előírásoknak.

A 2006. szeptember l-je óta érvényes hőtechnikai szabályozásban a fal legfeljebb 0,45 W/m2•K minőségű lehet. Ezt a követelményt egyébként szendvicspanelek esetében a 7 cm hőszigetelés teljesítheti, de véleményem szerint jobban járunk, ha legalább 10 cm-t tervezünk. Itt szól közbe a tűzvédelem és az ár, mert 7 cm szigetelés vastagság felett sok esetben a kőzetgyapot alapú szigetelést kell alkalmazni. Általános falszakaszon minden gond nélkül elfér a 10 cm, de mi legyen az ablakkávákban? Alapvető, hogy a hőszigetelő rendszert fordítsuk be egészen a tokig. A meglévő tokok vastagsága nem teszi lehetővé, hogy ilyen vastagsággal forduljunk be, de legalább 2 cm-rel mindenképpen. Ahol erre lehetőség van, növeljük ezt 4-5 cm-ig. Ott, ahol ablakcserével együtt készül a hőszigetelés, az új ablakok tokszerkezetének méretét eleve úgy határozzuk meg, hogy ezt lehetővé tegye. Többre itt sincs lehetőség, mert különben az üvegfelület lényegesen lecsökkenne és a beépített szerkezet is sokkal többe kerülne.

A hőszigetelő rendszer csatlakozása a nyílászáróhoz is problémát vet fel, mert másképpen történik mozgásuk a hő hatására, azaz repedés lesz. A választ egyrészt megadták a rendszer gyártói, mert léteznek olyan illesztő profilok, amelyek öntapadóan csatlakoznak a nyílászáróra, és megoldják a dilatációt. Mivel ezek növelik a költségeket, általában nem, vagy csak ha a szigetelés ablakcsere nélkül készül, akkor alkalmazzák, ehelyett "szilikonos" tömítés készül.

A nyílászárók külső síkján elhelyezett redőnyelemek (doboz, vezető sínek) kritikus pontjai a kivitelezésnek, mert útban vannak. A lakóközösség nem akarja ezt az egyéni költséget finanszírozni, a tulajdonosok pedig általában úgy döntenek, nem szereltetik le a redőnyt (persze ablakcserénél ez nem így van). Ha a redőny fenn marad, csak hőhidas megoldás készülhet el és két választás van: nem fordul be a hőszigetelés az ablakkávába, vagy a redőnyelemek részben beépülnek a hőszigetelésbe. Amennyiben később ezeket az elemeket javítani, cserélni kell, a spaletta hőszigetelése sérülni fog, ami javítható (újra kell vakolni), de ez utólag az eredeti homlokzati színben szinte megoldhatatlan a gyakorlatban.

Ha már új ablakpárkányokat helyezünk el, amennyiben ablakcsere is van, az új ablak-párkány fogadására alkalmas szerkezet kell. Meglévő ablakok esetében ez nem mindig biztosított. Eleinte a párkányokat a hőszigetelés előtt helyezték el, aminek előnye volt, hogy rejtve lehet rögzíteni az elemeket, illetve hogy nem kellett pontosan felmérni a párkány szélességét, mert a később készülő spaletta rátakar a párkányra. Hátránya, hogy egy későbbi ablakcsere esetében a párkány bontása csak a hőszigetelés megsértésével történhet. Mivel ez nemcsak a spalettán (káva), hanem a homlokzati felületen is megjelenik foltszerűen, ezért nem javítható. A párkányok elhelyezése, a hőszigetelés elkészülte után megoldja ezt a problémát, viszont a rejtett rögzítés csak ragasztással biztosítható. Utólagos elhelyezés esetében minden egyes elemről méretet kell venni, hogy pontosan illeszkedjenek. Emellett szól még az is, hogy így a párkány alá is kerülhet hőszigetelés (amennyiben a meglévő tok magassága ezt engedi).

Általában a meglévő attika fallefedés átalakításával, cseréjével javasolt megoldani a fölső lezárást. Jobb megoldás a teljes csere, de ez függ a tető szigetelésétől is.
.