Felvonók korszerűsítése

 

A felvonók élettartamát az MSZ 04-11/1-70 Felvonók létesítési szabványa 20 évben határozta meg. Ez jogilag azt jelentette, hogy a szavatossági idő is 20 év volt. (Ennek gyakorlati érvényesítéséről nincsenek hitelt érdemlő információink). A tervezett 20 éves élettartamot azonban a felvonók a gyakorlat szerint átlagosan 50-70%-kal túlteljesítik ugyan, de ez nem azt jelenti, hogy örök életűek. A most érvényes előírások szerint a lakóépületek felvonóinál a szavatossági idő 3 év (a kormány 181/2003. (XI. 5.) rendelete a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról). Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az új felvonók kevésbé időállók, de mindenképpen figyelmeztető, hogy a 35-40 év élettartam a felvonóknál sok, ezért célszerű őket felülvizsgálni és az állapotuk szerint felújítani.

 

A felújítás során az alábbi előírásoknak követelményeknek feleljen meg a felvonó: a régi telepítéskori szabványnak (MSZ 04/11) továbbá, a felújítás során az MSZ EN 81-1szabványnak és a 113/1998 (VI. 10.) korm. rendelet előírásainak.

 
Felvonó felújítás részei, általános esetben: 


Felvonó felújítás előtt minden esetben, részletes helyszíni felmérés szükséges. A korábban elvégzett és a szükséges karbantartásokat felül kell  vizsgálni, felvonó könyvet át kell tekinteni, és ezután kell a műszaki tartalmat pontosan meghatározni.

 

A felújításkor a hajtómű kenőanyagát cserélni kell. A hajtómű élettartamát hajtásszabályozó egységgel növelni lehet. A hajtásszabályozó a dinamikus igénybevételeket csökkenti, a pontos szint beállást, javítja. A hajtásszabályozó egység teljesítmény igény szerinti megfelelő kiválasztása a továbbiakban a frekvencia váltó élettartamát növeli.

Frekvencia szabályozó beépítése javasolt, alkalmazása esetén, az indítási áramlökés 30-40 % - al mérséklődik ezért a hálózati terhelések, csökkennek, energia megtakarítás érhető el.

 

A tapasztalat azt mutatja, hogy az általános elhasználódáson belül az ajtók és a villamos alkatrészek vezetnek. Míg az előbbinél a csere időpontját a forgalom mellett a használók kulturáltsági szintje határozza meg, az utóbbinál a forgalom az, ami domináns.

Amíg a gépi mozgatású ajtók esetében a zárak, a menesztő sínek és görgők, valamint a biztonsági érintkezők cseréjével kell számolni, addig a félautomata aknaajtóknál a zsanírok és a kombinált zárak cseréje indokolt, beleértve az ajtólapban - ma már a legtöbb helyen meglévő - ütközőt is. Ennél azonban sajnos gyakran felmerül az egész befoglaló rész kivágásának és újnak a beépítése mint halaszthatatlan szükséglet. Mindez nem megy az ajtólapok sérülése nélkül, ezért ilyen esetben azok átfestését is tervbe kell venni.

Külön kell szólni az ajtócsukó pumpákról és a behúzó szerkezetekről. Összehangolt működésük az aknaajtók élettartamát jelentősen meghosszabbíthatja. Erre a kérdésre elsősorban a folyamatos karbantartásnál kell odafigyelni, de fontos, hogy a felújításnál is gondoljunk rá, mivel az ajtólaphoz való rögzítésüket biztosító elemek cseréjére ilyenkor van lehetőségünk.

Az ajtók és csatlakozó szerelvényeik felújítása elsősorban a baleseti biztonságot és másodsorban az üzembiztonságot növeli. Az MSZ EN 81-28 szabvány követelményeit kielégítő vészhívó rendszert kell telepíteni.

 

A fülke padlóburkolatát botlásmentes kopásálló PVC borítással kell ellátni.

A védőföldelést ki kell építeni, amely feleljen meg az MSZ 2364-540/610 szerinti érintésvédelmi előírásoknak. Az érintésvédelmi megfelelőségét, bizonylatolni kell.

 

A lakóházi felvonókhoz úgynevezett legyűjtő vezérlés tartozik, ezért ott, ahol ilyen nincs, a vezérlés felújításánál erre gondolni kell. Egyébként is mind az elektronika, mind az elektrotechnika elmúlt évtizedekben bekövetkezett fejlődése a felújítás helyett inkább a teljes cserét indokolja. Azt, hogy a régi rendszerből esetleg mely elemek tarthatók meg, csak egyedi helyszíni felülvizsgálattal lehet eldönteni, de általánosságban a teljes cserét tartjuk szükségesnek a vezérléseknél, beleértve elsősorban az érzékelő- és másodsorban a jeladó elemeket is.

Ez a beruházás az üzembiztonságot fokozza, és azokon a helyeken, ahol korábban úgynevezett egyparancsos felvonó volt, a komfortot is növeli. Az ilyen vezérlés ugyanis az egymás felett jelentkező utazási igényeket összegyűjti, azaz nem az először hívóhoz, hanem - ha a hívások közel egy időben történtek - a földszinttől legtávolabbihoz megy, és menetirány szerint lefelé haladva gyűjti össze az épületből távozni akarókat. Ezzel az egyes utasok várakozási ideje és a felvonó villamosenergia-felhasználása jelentős energia megtakarítást eredményez és a gépészet további elhasználódása, pedig kisebb mértékben, de szintén csökken, ami közvetett módon szintén energia megtakarítással jár.

A gépészeti részek közül az általánosan használt csigahajtóművek felújítása vagy cseréje jön elsődlegesen szóba. Ez együtt kell, hogy járjon a hajtótárcsa felszabályozásával vagy cseréjével és minden esetben a kötélcserével is. Ez utóbbi miatt különösen fontos a feladatok összehangolása.

A felvonó könyv adataiból egyébként meg lehet állapítani, hogy az adott berendezésnél milyen gyakorisággal volt szükség kötélcserére, s ez az elképzelések időbeni ütemezését nagyban megkönnyíti.

Ma már csak elvétve fordulhat elő, de mégis fel kell rá hívni a figyelmet, hogy a C sorozatú, három helyen csapágyazott hajtóművek esetében a főtengelycserét, ha még nem történt volna meg, a felújítás során mindenképpen el kell végezni.

 

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy az iparosított technológiával, tömegesen készült épületeknél az általános felújítás az elmúlt évtizedek egyenes következménye, s ahogyan 30 évre tervezett panelépületek nem kerülnek lebontásra, a 20 évre tervezett felvonók eldobása sem reális, felújításuk viszont igen, amihez fentiekben szerettünk volna némi gondolatébresztőt nyújtani.